[Back to the Main Page!]

Felvettük a harcot!

Hogyan érhetnénk el egy meg nem érdemelt győzelmet?

Értéktelennek, erőtlennek és elveszettnek érzed magad? Mi felvidítunk és reményt adunk neked! Jézus ekképpen szól hozzád: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket!” (Mt 11:28)

A gyakorlatban megmutatkozó szeretet!

Elgondolkodtál valaha azon, hogy Jézus milyen nagymértékű szeretetet tanúsított irántunk – azért, hogy megmentsen téged és engem? A „Kis Biblia” ezt így fejezi ki: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). János, Jézus egyik tanítványa közelről átélte ezt a szeretetet, és így ír róla: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1Jn 4:10). Micsoda szeretet, gondold csak el! Jézus saját életét áldozta fel azért, hogy nekünk jövőt, reményt és örök életet adhasson.

Hogyan tud Jézus megváltani minket?

Hogyan is tudott Jézus megváltani minket? Azon a ponton kellett győznie, ahol Ádám elbukott. Hogyan tudta ezt Jézus megtenni? Ő, aki Isten. Pál ezt írja: „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén” (Fil 2:5–8). János ezt mondja: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett… És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” ( Jn 1: 1-3,14). Ezt nehéz megérteni, de a szövegben Jézus az Ige. Jézus jött el, emberként testet öltött. Pál megerősíti ezt a tényt: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak” (Zsid 2:14). Más helyen Pál így fogalmaz: „Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában” (Róm 8:3). Hogy megváltson minket, Jézusnak győznie kellett ott, ahol Ádám (az ember) bűnbe esett. A mi emberi létformánkba kellett beilleszkednie. Bár Isten, emberként jött el Ő, isteni létéhez viszonyítva egy alacsonyabb rendű lényként. Csak ilyen módon tudott megváltani minket. Pál néhány szóban leírja Jézus küldetését és harcát: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek…” „Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 2:17-18 és 4:15-16).
Ez a megváltás alapja. Jézus bűnmentes életet élt. Közvetlenül a betlehemi istállóban történt születése után a Sátán - Heródes király alakjában - megpróbálta meggyilkolni. (Mt 2:7-23.) Sátán kísértésbe vitte, hogy bűnt kövessen el. (Mt 4:1-11.) A farizeusok és az írástudók igyekeztek hamis vádakkal kísérteni. Sok próbatételt kiállt. Ostorozták, szidták, verték és leköpték. Töviskoronát tettek a fejére, végül keresztre feszítették mint egy bűnözőt, annak ellenére, hogy semmi rosszat nem tett. Ott, a Golgotán álló kereszten életét adta érted és értem. Miután felkiáltott: „Elvégeztetett!”, meghalt. Ekkor megnyerte a harcot. Kis idő múlva lándzsát szúrtak az oldalába, és vér és víz jelent meg, ami azt jelentette, hogy Jézus meghalt. Vére érted és értem folyt. Értünk halt meg, hogy megajándékozzon minket az örök élet lehetőségével. Micsoda áldozat és szeretet volt ez részéről! Bebizonyította, hogy Ő törődik velünk. Nem kellene-e nekünk (neked és nekem) is kimutatnunk hálánkat azzal, hogy elfogadjuk a megváltás ajándékát?

Az Ő sebénél kezdődik a mi gyógyulásunk

Jézusnak sok barátja, de sok ellensége is volt. „Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfija és betegség ismerője. Mint a ki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele.”
4. „Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ésa 53:3-5).
De lehet, hogy megkérdezed, vajon miért kellett Jézusnak mindezen keresztülmennie? A Biblia azt mondja, hogy „a bűn pedig a törvénytelenség” és „a bűn zsoldja halál” (1Jn 3:4; Róm 6:23). A Biblia továbbá azt is mondja, hogy „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm 3:23). Ezért mindannyian egy csónakban utazunk. Alapvetően halálunkig bűnösök vagyunk, mivel mindannyian bűnt követtünk el. Ebben az elveszett helyzetben jött Jézus, hogy megmentsen minket az örök kárhozattól.

Az érzékek, illetve a test és Lélek közötti harc

Annak ellenére, hogy ezen a földön már sok mindent tönkretettek, láthatjuk Isten teremtésének nyomait; egy forrást, amely tele van gyönyörű virágokkal, fákkal, madarakkal, állatokkal és emberekkel. Az emberek és az állatok is csodálatosan kifinomult érzékekkel születtek: van szemük, fülük, orruk, szájuk és érzelmeik is vannak. Ezek segítségével örülhetünk mindannak a szépnek, amit a természetben tapasztalunk. Meg kell tanítanunk érzékeinket, hogy felfedezzék a szépet a természetben. Ez értékesebbé teszi életünket. Azonban van egy ellenségünk. Ő a Sátán. Ő kísért minket, hogy rosszat cselekedjünk. Érzékeinken keresztül kísért minket. Ő tudja, hogy ha engedünk a test vágyainak, bűnbe esünk. Ezért olyan környezetbe csalogat minket, ahol olyat láthatunk, hallhatunk, kóstolhatunk és érezhetünk, ami majd a bűnhöz vezet. Érzékeinket csábítja a bűnre. Arra csábít, hogy a természet törvényei és az Isten parancsa ellen cselekedjünk.
Mivel a Teremtő megalkotta Isten tíz parancsolatát (2Móz 20:3-17.) irányelvként az emberek számára, a Sátán, aki Isten ellenlábasa, megpróbál minket Isten elleni cselekedetekre bírni. Isten azt akarja, hogy az Ő útját kövessük, az Ördög azt akarja, hogy mást cselekedjünk. Ez a test és Lélek közötti harc jelen van minden nap, minden percben, sőt minden másodpercben. Pál az alábbiakban, a következő szavakkal írja le ezt a harcot: „Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt” (Gal 5:16-18).

Test és lélek – ellentétes pólusok

„A test cselekedetei nyilvánvalóak: Házasságtörés, paráználkodás, tisztátalanság, szégyentelen fajtalankodás, hamis isten imádata, varázslás, gyűlölet, konokság, féltékenység, harag, öndicséret, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, ittasság, illetlen ünneplés és más hasonló jellegű cselekedetek. Már most megmondom nektek, mint ahogy azt már korábban is hangsúlyoztam, hogy akik a felsoroltak szerint cselekszenek nem öröklik Isten országát.
A Lélek gyümölcsei a következők: szeretet, öröm, béke, türelem, barátságosság, jóság, hűség, kedvesség, önfegyelem. Ezek a cselekedetek a törvény szerint vannak. Azok, akik Krisztushoz tartoznak, keresztre feszítették a testet szenvedélyeivel és vágyaival. Ha a Lélekben élünk, vándoroljunk is a lélekben” (Gal 5:16-25).

Az erő, amelyre mindnyájunknak szüksége van!

Téged és engem úgy teremtettek, hogy szabad választásunk van az életben. Az agyi központ – ahol választunk, gondolkodunk és ítélünk – az érzéki központok fölött áll. Ha tudatában vagyunk annak, hogy ez így van, és tudatosan használjuk akaratunkat, meghozhatjuk tudatos döntéseinket anélkül, hogy az érzékek, más emberek vagy a körülmények befolyásolnának minket. Isten teremtett minket ilyennek, de Ő azt akarja, hogy együttműködjünk Vele. Csak akkor tudjuk meghozni a legjobb és leghelyesebb döntéseket, amikor megismerjük Isten akaratát. Akkor tudunk ellenállni a Sátán kísértésének. Ha önző döntéseket hozunk anélkül, hogy kérnénk Isten tanácsát, rosszul döntünk majd, és megbánjuk választásunkat. Ezért az a dolgunk, hogy Krisztus mellé helyezzük választásunkat, és így a mi akaratunk azonos lesz Isten akaratával. Ha alárendeljük akaratunkat az Ő akaratának, mivel az Ő útja a legjobb út, a Szentlélek beköltözik életünkbe és cselekszik bennünk, hogy Isten szerint akarjunk és cselekedjünk. (Fil 2:13.) Ha úgy döntünk, hogy nem az ént, nem az „egót” követjük, hanem Isten akaratát, azzal a hatalommal szövetkezünk, amely mindenek felett áll. Erőt kapunk Istentől, mely az Ő erejéhez köt minket, és ezért új életünk lesz – a hit élete.
Milyen segítséget kapunk mi a Sátán elleni harcban? Már szóltunk erről pár szót, de nézzük, mi maradt még hátra.
Amikor Jézus felment a mennybe, így szólt: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim” … és „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”… valamint: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra” (ApCsel 1:8; Jn 14:26 és 16:13). A Szentlélek, aki része az istenségnek, erőt ad nekünk, hogy Jézus tanúi lehessünk. Segíteni fog nekünk, hogy megértsük Isten szavainak igazságát és Isten akarata szerint éljünk. Így kapunk erőt, hogy legyőzzük a Sátán kísértését, mivel saját erőből ezt nem tudjuk megtenni.

Mindenki boldog lesz hitében?

Vannak, akik azt állítják, hogy „megérzés szerint” kell a hitet kiválasztani, mások azt mondják, hogy „mindenki megtalálja boldogságát a hitében”. A Biblia azonban azt mondja, hogy „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4:5). Jézus, a Teremtő, azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Jn 14:6). Tehát nem lehetünk boldogok egyéni hitünk szerint. Jézus lába nyomát kell követnünk, mert az igazából az Út. Nem a „megérzés szerinti” út, hanem az az út, amit Ő jelölt ki, és ezt az utat akkor találjuk meg, ha olvassuk Isten szavait. Sok vélemény és egyházi közösség van, amely ideológiákra, vagy kiválasztott bibliai verssorokra épül, azonban az igazságot, határozott alak egyes számban Jézus életében találjuk: abban, amit Ő mondott, cselekedett és jelképezett. Az igazságot Isten szava, a Biblia tanulmányozásával találjuk meg, és minden Jézus, a Megváltó köré csoportosul. Nem más, mint a Teremtő adta nekünk az életet, általa létezünk. (Kol 1:17.) Senki más nem adhat nekünk jövőt és reményt – senki nem adhat örök életet. Csak akkor szabadulhatunk meg, amikor hiszünk Krisztusban, és igent mondunk arra, hogy felajánlja nekünk kegyelmét és a megváltást. MOST kell meghoznod ezt a döntést! Az életet választod-e, vagy a halált. A Biblia szerint: „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm 6:23).
Mielőtt Józsué, Izrael vezetője meghalt volna, megmondta népének, hogy el kell döntenie, kit akar szolgálni: az egyiptomiak és amoriták Isteneit, vagy az Urat. És a következő tanúbizonyságot teszi: „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józs 24:15). Mindannyian hozzuk meg most az egyértelmű és határozott döntést, hogy mostantól követjük Jézus Krisztust! Akkor eljutunk a halálból az életbe, akkor értelme lesz az életünknek, akkor van jövőnk és reménységünk.

Hogyan szabaduljunk meg a legnagyobb tehertől?

Jézusnak igent mondani azt jelenti, hogy Ő segít nekünk megszabadulni bűneink terhétől életünk folyamán. Jézus azért jött, hogy megmentsen minket a bűntől. (Mt 1:21.) Láthatod, hogy amíg el nem számolunk bűneinkkel, azoknak rabszolgái maradunk. A Bibliában ez áll: „Akik bűnt követnek el, azok a bűn szolgái.” Olyan ez, mintha lasszóval megfogtak volna minket. A Sátán elkapott minket, és ebben az állapotban nem lehet minket megszabadítani, mert ami tisztátalan, nem kerülhet Isten országába. (Jel 21:27.) Ebben az elveszett helyzetben imádkoznunk kell Istenhez a szabadulásért. Csak Jézus szabadíthat meg minket. Ő felbonthatja a bűn kötelékeit, és amikor elkezdünk erőlködni a bűn kötelékei ellen, akkor kezdődik az igazi harc. Amint a Szentlélek felnyitja tudatunkat, belátjuk, hogy mennyire bűnös a bűn, mekkora a hatalma, mennyire fájdalmas, és elkezdünk undorodni tőle. Belátjuk, hogy a bűn elválasztott minket Istentől, és a rossz hatalma elvarázsolt minket. Minél inkább harcolunk szabadulásunkért, annál inkább belátjuk kiszolgáltatottságunkat. Indokaink tisztátalanok, és szívünk teli van a rosszal. Látjuk, hogy életünk önző volt, és vágyakozunk a megbocsátásra, miután megtisztultunk és megszabadultunk. Hogyan jutunk mi el addig, hogy szándékaink egyezzenek Isten akaratával?
Belső békére van szükségünk ahhoz, hogy megkapjuk Isten áldását, békességét és szeretetét. Ezt a békét pénzért nem lehet megvenni. Sem okossággal, sem bölcsességgel nem szerezhetjük meg. Saját erőnkből soha nem fogunk tudni megfelelni. Azonban Isten felajánlja neked azt, akár egy ajándékot, ’pénz nélkül és ingyen’ (Ésa 55:1). A tiéd lehet, csak ki kell nyújtanod a kezed és el kell fogadnod. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” ( Ésa 1:18). Ha megvan bennünk a szándék, Jézus ezt mondja: „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet” (Ez 36:26).

Új öltözék – meg nem érdemelten

Az a lényeg, hogy a bűntől megszabaduljunk. Minden bűnünket át kell adnunk Jézusnak ahhoz, hogy Ő enyhíthesse azokat – ahhoz, hogy megszabaduljunk. Ezt így mutatja be a Biblia: „Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!” (Zak 3: 3-4).
Ellenkező esetben mi történik? Az, aki nem ismeri be bűneit, aki büszke, és nem alázkodik meg az Úr előtt, annak az Isten nem tud megbocsátani, és a bűn fizetsége a halál. A bűnnek el kell tűnnie ahhoz, hogy az igazságosság birtokosaivá váljunk.
A Lukács evangéliuma 15. fejezetében Jézus elmond három példát arra, hogyan keresi azokat, akik eltávolodtak Istentől. A harmadik példabeszédben arról a fiúról beszél, aki elkéri örökségét és elmegy otthonról. Eltékozolta minden pénzét, és végül a disznókkal együtt kellett ennie. Igen, az írásban az áll, hogy szívesen ette azt, amit a disznók.
Egy idő után rájött, hogy ilyen körülmények között nincs jövője. Elhatározta, hogy visszatér apjához, és ezt meg is tette. Felállt és hazament. Bár a fiú még messze volt otthonától, az apja már észrevette. Látta fia piszkos, rongyos ruháját, nyomorult állapotát. Az apa megkönyörült fián, elébe szaladt, megölelte és megcsókolta. „És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, együnk és vigadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vigadni” (Lk 15:21-24).
Az öltözék ebben a történetben Krisztus igazságosságának a szimbóluma. Először le kellett vennie magáról a piszkos ruhát, azután vehette magára az új öltözéket. Ugyanígy, ha a bűnös megtér, elfogadja a megváltást Jézus Krisztusban, Krisztus igazságosságának öltözékét, hibátlanul, a hitben való kegyelemmel.

Feltételes megváltás

A harc hevében nézzünk meg néhány, Isten kegyelmére vonatkozó ígéretet: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). „A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer” (Péld 28:13). Amint láthatjuk, a megváltásnak megvannak a feltételei. Jézus mindent megtett, hogy megváltson minket, de rajtad és rajtam múlik, hogy elfogadjuk-e, vagy eldobjuk magunktól a megváltást. Amikor Dávid megértette, hogy vétkezett, ezt mondta: ”Vétkeztem az Úr ellen”, majd később: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét” (Zsolt 32:5). Ilyen hozzánk Jézus. Mindig megbocsát annak, aki megbánja bűneit, beismeri őket és elfordul bűnös cselekedeteitől. Amikor ez megvan, velünk is történik valami. Pál így írja le a változást: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden!” (2Kor 5:17). Átalakul az elménk, mivel a Szentlélek bevonul életünkbe. Erre az átalakulásra és a Szentlélek erejére mindnyájunknak szüksége van. Örömmel fogadjuk el az ajánlatot! Sietnünk kell, mert a világ egyre istentelenebbé válik, és mi is benne hajózunk, hacsak nem fogjuk meg Isten kezét, és AZONNAL el nem kezdjük Vele közös vándorlásunkat!

A megfelelő emberhez menj

Jézus ezt mondja a Miatyánkban: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek” (Mt 6:12). Jakab levelében ezt olvashatjuk: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!” Ez azt jelenti számunkra, hogy ha igazságtalanul bántunk egy barátunkkal vagy szomszédunkkal, akkor be kell vallanunk neki bűnünket, és nekik meg kell bocsátaniuk. Ha nyilvános bűnt követtünk el, akkor nyilvánosan kell azt megvallanunk. A személyes bűnt annak kell megvallanunk, aki ellen vétkeztünk. A végső bocsánatot Istentől kapjuk meg, Jézus Krisztus által. Minden bűnünket át kell adnunk Jézusnak, hogy enyhíthesse azokat! A legfontosabb, hogy a szívünk megtisztuljon, mert Jézus ezt mondja: „Boldogok, a kiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják” (Mt 5:8). És János ezt írja: „És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé” (Jel 21:27).

A Szentlélek hatása

Hogyan juthatunk el arra az elhatározásra, hogy beismerjük bűneinket? A Szentlélek mindig hív, hogy alázkodjunk meg Isten előtt. (Fil 2:13) Fontos, hogy ne álljunk ellen. Meg kell alázkodnunk, feladnunk énünket, és be kell vallanunk bűneinket. Akkor Jézus magára veszi bűneinket. Igazságossá leszünk, hitben a kegyelem által. Az Atya úgy néz majd ránk, mint az igazságosokra, mert Jézus igazságosságát kaptuk meg. Ézsaiás próféta ekképpen írja le a kegyelem állapotát: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül” (Ésa 61:10). Pál pedig ezt írja: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5:1). Ezt az elhatározást és hitélményt nem hagyhatjuk ki, ha meg akarunk szabadulni.
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek” (Jn 1:12).

Büszkeség

Barátom, ne engedd, hogy büszkeséged megakadályozzon abban, hogy Jézus elé helyezd bűneidet! Tárd fel magad Őelőtte, ne rejts el semmit! Sokkal jobb most beismerni bűneidet, mint hogy azok, akiket megváltottak és a mennyekben vannak, átvizsgálják rejtett és nyilvános bűneidet, és ítélkezzenek az istentelenek felett. Akkor meglátják azt, ami az írásban áll az elkárhozottakról, és azt, hogyan kárhoznak el az istentelenek. (Jel 20:4.) Szeretnéd, hogy ez veled is megtörténjen? Láthatod, hogy nincs veszteni valód, ha átadod Jézusnak bűneidet. Csak nyerhetsz, ha megteszed! „Aki hozzám jön, el nem utasítom”, mondja Jézus. Nincs az a bűn, amelyet Jézus ne tudna és ne akarna megbocsátani, ha valóban megbánod azt. Ő MINDIG hajlandó megbocsátani nekünk. Azonban neked és nekem kell megalázkodni és beismerni a bűneinket. Most tedd meg! Ne halaszd el a lehetőséget. Tarts egy kis szünetet, és gondold át az életedet. Kulcsold össze kezeidet és öntsd ki szívedet Jézusnak. Hittel tedd mindezt, ne kételkedj! Megkönnyebbülsz és felszabadulsz, megszabadulsz a bűn kötelékétől: „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek!” (Jn 8:36). Tehát tedd meg, határozd el magad MOST!
Amikor megtetted, Jézus ezt mondja: „Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja” (Jn 14:27). Mindannyiunknak szükségünk van erre a békére! Ezt a világtól nem kaphatjuk meg, csak Jézustól.

A hit általi keresztség

A Bibliában ez áll: „ A ki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk 16:16) „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róm 10:17). Annak ellenére, hogy nem látjuk Jézus Krisztust, hinnünk kell abban, aki után az időszámításunk igazodik. Az egész Biblia Jézus Krisztusra összpontosít. Csak Ő tud minket megváltani. Bár nem látjuk Őt, megjelent számunkra, Isten szavain keresztül. Ezért: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1). Jézus Krisztus az egyetlen, aki megszabadíthat a bűntől, és benne kell hinnünk. Jézus maga mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Jn 14:6). És János így ír: „És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12). Sem Buddha, sem Mohamed próféta, sem a pápa nem tud minket megszabadítani bűneinktől. Ők vétkező teremtmények. Csak Jézus Krisztus, a Teremtő élt bűntelen életet, és csak Ő az, aki valóban megszabadítja mindazokat, akik igaz hitből jönnek Hozzá. Elhiszed ezt? Teljesen és biztosan elhatározod, hogy hiszel Jézus Krisztusban? Ha követed Őt, engedelmeskedsz Neki és mindannak, amit a Bibliában kinyilatkoztatott, beleértve a jó hírt, amit az Isten tízparancsolatában találunk, akármibe kerüljön is ez – akkor a következő lépés: felkészülés a KERESZTSÉGRE.
A hit és a cselekedet összetartoznak. Jakab így szól: „De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet!... Mert a miképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak 2:18,26).
Pál pedig így fejezi ki: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Ef 2:8-10). Azok számára, akik Jézus Krisztust személyes Megváltójukként fogadják el, természetes, hogy hitüket cselekedeteikben fejezik ki. A megkeresztelkedés egy ilyen hitbéli cselekedet.

A keresztség előtt a következőkkel kell megismerkedned:

A keresztelés szó a baptismo (latin) szó fordítása, amit régen a kovácsok használtak. Azt jelenti, hogy egy tárgyat vízbe merítenek úgy, hogy a víz teljesen ellepi. Ha a kovács készített egy bizonyos alakú tárgyat, és azt akarta, hogy az a tárgy abban az alakban keményedjen meg, vízbe mártotta úgy, hogy az teljesen elmerüljön a vízben. Ugyanígy kell azokat bemeríteni a vízbe, akiket megkeresztelnek, hogy a víz teljesen ellepje őket. A megkeresztelkedéssel szimbolikusan elfogadod, hogy Jézus meghalt érted, eltemették, és feltámadt sírjából. A keresztség azt is jelképezi, ami benned történt, hogy eltemetted bűneidet – átadtad őket Jézusnak, hogy Ő enyhíthesse azokat, és feltámadsz egy új életre Krisztussal.
A részlet az írásból bizonyítja, hogy ez valóban így van: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk” (Róm 6:3-4).
A Biblia a keresztséget Istennel kötött lelkiismereti egyezménynek is nevezi: „A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által” (1Pt 3:21). Ha hétköznapjaink során valakivel szerződést kötünk, tudnunk kell hogy miről szól, mielőtt aláírnánk. Ez a helyzet a keresztségi szerződéssel is. A keresztség előtt sok időt kell Isten szavaival és imádkozással töltenünk, hogy jobban megismerjük a szerződés tartalmát. Ez az oka annak is, hogy a „hit keresztségéről” vagy „felnőtt keresztségről” beszélünk. A keresztség előtt megfontolt döntést kell hoznunk – azt kell választanunk, hogy hagyjuk Istent, hogy átváltoztasson minket, és imádkoznunk kell, hogy legyen erőnk Jézust követni az úton. (1 Pt 2:21) A keresztség a külső jele annak az átváltozásnak, ami bennünk történt.

Csecsemők „megkeresztelése”

Amint azt láttuk, senkit sem lehet megkeresztelni, akinek nincs egyéni hite. Egy kisgyermek, akinek a pap pár csepp vizet öntött a fejére, nem bibliai keresztelésben részesült. Ő még nem érzékeli, hogy mi a jó és mi a rossz. (Zsid 5:13-14.) Ők még nem értették meg az üzenetet, hogy Jézus Krisztus az, aki megvált bűneinkből. Ezért nem lehet személyes hitük. Mivel a Biblia szerint : „az aki hisz, és megkeresztelik, megszabadul”, és „hogy a hit az Isten szavainak kinyilatkoztatásából ered”, ezért a keresztség csak akkor történhet meg, amikor a személy hisz Jézus Krisztusban. Ezért a csecsemők vízzel történő meghintése nem keresztség, hanem egy ember alkotta, mutatós hagyomány. Ezért, mindazok a hívők, akik átestek a „gyermeki” keresztelőn, a bibliai keresztségen is át kell essenek.

Konfirmáció

A bérmálást – protestáns egyházaknál konfirmációt – a katolikus egyház a XIII. században vezette be. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok közül, akik konfirmálnak vagy bérmálkoznak, csak kevesen érzik Jézus Krisztust személyes megváltójuknak. Ez azt jelenti, hogy ennek a rendeletnek elveszett az értelme.
A csecsemők „keresztelője”, és a konfirmáció olyan hagyományok, amelyeket az emberek vezettek be, és nincs bibliai gyökerük.

Néhány példa a keresztségre

A Bibliában sok példa van a keresztségre. Amikor Fülöp hirdette az evangéliumot Jézus Krisztusról az etióp udvarmesternek, ő ezt válaszolta: „Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt ” (ApCsel 8:36-38).
Amikor Fülöp Samáriában hirdette az evangéliumot, sokan fogadták az üzenetet. A Biblia Fülöp igehirdetésének eredményét is leírja: „De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok” (ApCsel 8:12).
Közvetlenül pünkösd ünnepe után Péter és a többi apostol kiállt a nyilvánosság elé, és ezeket mondták: „Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát!” (ApCsel 2:36-38).
Amikor keresztelő János a sivatagban nyilvános működésbe kezdett, így szólt a néphez: „És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa... És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről” (Mt 3:2,6). Láthatjuk, hogy a bűn felismerése és beismerése, és az, hogy az egyén hitében elfogadja Jézus Krisztust, mint Megváltót, megelőzi a keresztséget.
A Biblia azt mondja: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4:5). Ezért a bibliai keresztség a hitbéli megkeresztelkedés, ahol a hívőt ellepi a víz, és új életre kel Krisztussal. Ha te még nem keresztelkedtél meg ily módon, követned kell Jézus lába nyomát. Őt a Jordán vizében keresztelték meg, bár neki nem is volt erre szüksége, de példát mutatott nekünk, hogy nyomában járjunk. (Mt 3:1-17 és 1Pt 2:21.)
Barátom! A Biblia teljesen egyértelművé teszi, hogy Jézus megkeresztelkedése, a Biblia keresztsége és a hit általi megkeresztelkedés nagy fontossággal bír. A Biblia ezt mondja: „A ki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk 16:16). Amikor elfogadtuk Jézus hitét – azt a hitet, amely Jézus hite volt – készen állunk a megkeresztelkedésre. Jak 4:17-ben ez áll, hogy „A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” Ez a keresztségre is vonatkozik. Ha Isten szavaiból rájöttél, hogy a hitbéli keresztség helyes, és még nem kereszteltek meg ily módon, akkor meg kell keresned egy igehirdetőt vagy papot, aki Jézus hitét hirdeti, hogy megtörténjen a keresztség.
Jézus egy pár elgondolkodtató dolgot mondott Nikodémusnak: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Jn 3:3). A történet szerint a Szentlélek folyamatosan hív minket, hogy igent mondjunk Jézusnak, és kövessük Őt. Jézus ezt így illusztrálja: „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született” (Jn 3:8).
A Szentlélek hatását az emberi szívre a széllel hasonlíthatjuk össze: Ő maga láthatatlan, de hatása egyértelműen látható és észrevehető. Az újjászülő erő, amelyet egy ember sem láthat, új életet hoz a lélekbe; új embert alkot Isten képére. Hagyjuk, hogy Isten ereje behatoljon életünkbe. Akkor teljesen megváltozik az életünk. Akkor szolgákká leszünk uraságok helyett, megbocsátók leszünk elutasítók helyett, kedvesek leszünk, és nem utálatosak, barátságosak és nem háborúskodók… és folytathatnánk a sort. Ilyen a Szentlélek, működik bennünk, hogy Isten szerint akarjunk és cselekedjünk (Fil 2:13). Barátom, ne állj ellent a Szentléleknek! Inkább hívd, hogy lépjen be életedbe! Akkor mindenki látni fogja, hogy valami meghatározó, valami fantasztikus dolog történt az életedben. Így válunk Jézus jó tanúivá.

Élet Krisztusban

Amikor elhatároztuk, hogy követjük Jézust, és a Biblia szerint keresztelkedünk meg, akkor Jézusban és Jézussal kell folytatnunk életünket. Ekkor tudatosítanunk kell magunkban, hogy van egy ellenségünk, a Sátán, aki megpróbál minket rossz cselekedetekre csábítani. Ha nincs állandó kapcsolatunk Krisztussal, akkor nem tudunk ellenállni a csábításnak. Jákobnál ezt olvashatjuk: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak 1:12-15).
Korábban már említettük a test és lékek közötti harcot. A test hozzánk tartozik. Sátán érzékeinken keresztül kísért minket, de mi ne engedjük, hogy testünk legyen a tanácsadó. Isten hangját kell követnünk, az Ő tanácsát és útbaigazítását. A Teremtő tudja legjobban, hogy mi a jó a teremtett lénynek, és azért alkotta meg tíz parancsát, hogy jó legyen a kapcsolatunk vele és egymással. Ezt a tíz rövid parancsot mindannyiunknak meg kell tanulnunk, úgy, ahogyan azt a 2Móz 20:3-17 versekben találjuk. Amikor harmóniában vagyunk a tízparancsolattal, akkor azzal is harmóniában vagyunk, aki ezeket számunkra alkotta: a Teremtővel.
Az ego, az énünk elleni küzdelem a legnagyobb háború, amit valaha vívtak. Átadni az énünket, hogy teljes mértékben kövessük Isten akaratát; elérni az igaz alázatosságot és akár eltaszítani a szerelmet, barátságot és más jó „gyümölcsöt” – nem tudjuk egyedül megvalósítani. Azonban ha Isten ereje kíséri életünket, még ezt a harcot is megnyerhetjük. Krisztus szent élete és természete hiteles példa arra, hogyan győzhetjük le énünket. Jézus bizalma mennyei Atyjában határtalan volt. Engedelmessége és önátadása fenntartás nélküli és tökéletes volt. Nem azért jött, hogy ismertté váljon, hanem hogy másokat szolgáljon. Nem azért jött, hogy saját akaratát valósítsa meg, hanem Annak akaratát, aki őt küldte. Mindenben alárendelte magát Neki, aki igazságosan ítél. Jézus ezt mondta: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól” (Jn 5:30).
Isten meg tudja, és meg is akarja adni szolgáinak mindazt az erőt, amire szükségük van, és azt a bölcsességet, amely adott helyzetekben szükséges. A legnagyobb adományokat nyújtja azok számára, akik bizalommal vannak Iránta.
Most nézzünk néhány példát a természetből, amely párhuzamba állítható a kereszténységben való növekedéssel.
Amikor elszórjuk a magot a földben, az állandóan növekszik, ha elég vizet, meleget és napsütést kap. A mag csírázása a lelki élet kezdetét jelenti, és a növény fejlődése szép példa a keresztény élet növekedésére. A keresztény élet olyan, mint a természet: növekedés nélkül egyikben sincs élet. A növény vagy növekszik, vagy meghal. Ahogyan a növény csendben növekszik, anélkül, hogy bárki is észrevenné, úgy történik a fejlődés a keresztény életben is. Életünk minden egyes lépcsőfokon tökéletes lehet, de ha Isten akarata teljesül, állandóan előre kell haladnunk. A szentté válás egy életen át tart. Ahogy a lehetőségek egymás után következnek, egyre több lesz a tapasztalatunk, és egyre többet fogunk tudni. Lesz erőnk felelősséget vállalni, és egyre érettebbé válunk, ahogy a feladatok jönnek egymás után.
Nézzük meg közelebbről a keresztény növekedést. Ahogy a növénynél is, fokozatos a gyarapodás és a fejlődés. A növény az Istentől kapott táplálék által növekszik. Azt szívják magukba a gyökerek a földből. A napfény is táplálja, és felfrissíti a harmat és az esőcseppek. Magába fogadja a levegő életet adó anyagait. Nos, a keresztény embernek is így kell növekednie az Istennel együtt végzett munkában. Amint belátjuk tehetetlenségünket, minden lehetőséget megragadunk, ami csak adódik, hogy mélyebb tapasztalatot szerezzünk. Ahogyan a növény is meggyökerezik, úgy kell nekünk is gyökeret eresztenünk Krisztusban. Ahogyan a növény kapja a napfényt, a harmatot és az esőt, úgy kell az elménkbe befogadnunk a Szentlelket.
Kevés szóval a Biblia így írja le Jézus növekedését: „A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta... Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lk 2:40,52).
Bölcs Salamon a következőket mondja a bölcsességről: „Fiam! ha beveszed az én beszédeimet, és az én parancsolataimat elrejted magadnál. Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre. Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled. Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik” (Péld 2:16). Jézus Isten szavait tanulmányozva szerezte bölcsességét. Fontos, hogy minden nap keressük Istent imánkban, és időt szánjuk szavainak tanulmányozására. Ezáltal egyre többet tudunk meg Istenről, és egyre jobban erősödünk keresztény létünkben.
A Bibliában szép ábrázolást találunk arról, hogy miként létezhetünk Krisztusban. Krisztus maga mondja: „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:4-5).
Ahogyan az ág sem nőhet, ha elválasztják a törzstől, úgy mi sem élhetünk Istent dicsőítő életet Krisztus nélkül. Mi tudjuk, hogy mi történik az ággal, ha levágják – meghal. Ez velünk is megtörténhet: ha nincs állandó kapcsolatunk Krisztussal – lelki életünk fog meghalni. Akkor nem lesz erőnk ellenállni a kísértésnek, vagy hogy növekedjünk kegyelemben és szentségben. De amikor Krisztusban vagyunk, virágzunk és jól érezzük magunkat. Ha Ő táplál minket, nem hervadunk el és nem leszünk gyümölcstelenek. Olyanok leszünk mint a fa, melyet folyóvíz mellé ültettek.
Sokan fogadták el a megváltást Jézus Krisztusban, de utána saját erőből próbálnak igazságos életet élni. Azonban mindezek a próbálkozások hiábavalók. Hiszen pár másodperccel ezelőtt olvastuk a következő szavakat, amelyeket Jézus mond: „Nélkülem semmit sem tehettek.” Kegyelemben való növekedésünk, örömünk és jócselekedeteink a Krisztussal való egyesülésünktől függ. Akkor növekedhetünk a kegyelemben, ha Benne vagyunk minden nap, minden órában, minden másodpercben. Nem csak reggel, hanem egész nap velünk kell lennie. Akkor növekedni fogunk, akár a mag, és végül éretté válunk és learatnak minket Jézus második eljövetelekor. (Jel 14:13-15; Thessz 4:15-17).
Lehet, hogy megkérdezed: „Hogyan létezhetek én Krisztusban?” Ugyanúgy, ahogyan elfogadtad Őt. A Biblia szerint: „Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne” (Kol 2:6). És: „Az igaz pedig hitből él” (Zsid 10:38). Odaadtad magad Istennek, hogy csak hozzá tartozz, hogy szolgáld és engedelmeskedj neki, és elfogadtad őt Megváltódnak. Te nem enyhíthetted saját bűneidet, és nem tudtad volna átváltoztatni szívedet. Jézus tette ezt meg számodra. És te hitben fogadtad el ezt a kegyelmet. Hited révén Krisztus tulajdona lettél, és hittel kell felnőnöd hozzá azáltal, hogy adni és kapni tudsz. Mindent oda kell adnod; a szívedet, akaratodat, szolgálatodat, át kell adnod magad, és engedelmeskedned kell minden parancsának. És mindent el kell fogadnod, minden áldás örömét. Hagyd, hogy a szívedben lakjon és erőt, igazságosságot adjon neked, váljon állandó segítőddé, hogy legyen erőd engedelmességben élni.
Jézus ezt mondja: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (Jn 14:15). János, a szeretet apostola, így ír: „Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1Jn 5:2-3). Sokan azt mondják, hogy ez „rabszolgatörvény-kinyilatkoztatás”. Valójában azonban bibliai kinyilatkoztatás. Ha görcsösen – önerőből – akarjuk megtartani Isten parancsát, akkor valóban a törvény rabszolgáivá válunk. Amikor azonban a Szentlélek behatol életünkbe, akkor lesz erőnk megtartani Isten tíz parancsát, úgy, ahogyan az a 2Móz 20:3-17-ben áll. Hiszel-e benne? Elhiszed, hogy Jézus erősebb, mint a Sátán? Elhiszed, hogy amikor Jézus ezt mondja: „Enyém minden hatalom égen és földön”, akkor Ő nekünk fogja adni ezt a hatalmat? Mielőtt Jézus felment volna a mennybe, így szólt követőihez: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában, és a földnek mind végső határáig” (ApCsel 1:8) Pál ezt mondja: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1Kor 10:13). Péter és az apostolok ezt mondták: „És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek” (ApCsel 5:32). Jézus a hegyi beszédben ezt mondja: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21). Továbbá: „És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek” (Zsid 5:9). Ezen szövegek szerint Isten megígérte, hogy elküldi azok számára a Szentlelket, akik engedelmeskednek Neki, és akarata szerint cselekszenek. Isten dönti el, hogy Ő kinek szeretné elküldeni Lelkét! Gondold csak el, milyen erejük van azoknak az embereknek, akik együtt működnek Istennel!
Pünkösd ünnepének napján a Szentlélek a tanítványokat különleges módon ajándékozta meg. Nagy erővel hirdették az evangéliumot, és Isten munkája nagymértékben haladt előre. Az utolsó időkben Isten népe ismét különlegesen telik majd meg a Szentlélekkel. Akkor nyilatkoztatják ki majd a három angyali üzenetet, mindenek előtt a harmadikat (Jel 14:12), a MENJ KI BABILONBÓL (Jel 18:4) üzenet kíséretében . Most készülünk fel arra, hogy elfogadjuk a Szentlélek ezen „késői esőjét”, utolsó, nagy adományát. Most kell megalázkodnunk Isten előtt, be kell vallanunk bűneinket, és teljes mértékben Jézus oldalára kell állnunk, hogy megkapjuk ezt a különleges áldást, és részesei lehessünk a befejező munkának. Ha nem határozzuk el magunkat, hogy Jézust teljes mértékben követjük, akkor a Szentlélek eljön a körülöttünk élő emberekhez, de nem hozzánk.
Ennek az írásnak korábbi részében láthattuk, hogy Jézus igazságos, és mindazok, akik hittel fogadják el Jézus Megváltójuknak, megkapják az Ő igazságosságát. Most azonban azt is láthatjuk, hogy – a Szentlélek erejével – mi is Az igazság szerint élünk. Olvassunk el pár sort ezzel kapcsolatosan a Bibliából. Pál így ír róla: „Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (ApCsel 10:35).
A későbbiekben Pál így ismétli meg ezt az igazságot: „Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik” (Róm 2:13). János így ír róla: „Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy a ki az igazságot cselekszi, az mind tőle született” Valamint: „Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz” (1Jn 2:29 és 3:7). És: „Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született” (1Jn 3:9). Jézus így szólt Nikodémushoz: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Jn 3:5).
A Szentlélek segít minket, hogy igazságos életet éljünk, nem a mi érdemünk. Mindent Neki köszönhetünk. De nem kerülhetünk Isten országába Jézus igazságossága nélkül, amit a hit kegyelméből kapunk. Jézus igazságossága révén bennünk lakozik majd a Szentlélek, és Ő segít minket igazságot cselekedni. Ő segít megtartani Isten parancsát. A Biblia egyik utolsó sora így szól: „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14).
A mondatok magukért beszélnek. A hit megmutatkozik a cselekedetekben. Erről Jakab ír: „Mert a miképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak 2:26).
A következőket olvashatjuk azokról, akik az utolsó időben részesülnek a megváltásban, Jézus második eljövetele előtt: „Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében” (Jel 7:14). Valamint: „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel 19:7-8).
Amikor János az átváltozásról és a keresztségről nyilatkozott, ezt mondta azoknak, akik azt hitték, hogy Istentől származó nagy tudással rendelkeznek: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket” (Mt 3:8). Jézus azt akarja, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk. (Jak 1: 22.) A Szentlélek erejével kedvesek, barátságosak, udvariasak, segítőkészek, hálásak, kegyelemteljesek stb. leszünk. A Lélek gyümölcse láthatóvá válik életünkben. Jellemünk Jézus életére formálódik át. Egyre jobban hasonlítunk majd Rá. Akkor már a szentség útján járunk, és Jézus példát mutatott nekünk, hogy miként kövessük az Ő lába nyomát. (1 Pt 2:21.)
Krisztus magasra állította a mércét, de az Ő erejével egyre jobban hasonlítunk majd Rá. Tökéletesek lehetünk a magunk köreiben, de mégis lesz miben növekednünk. (Mt 5:48) Péter ezt mondja: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek. Hanem amiképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok” (1Pt 1:14-16).
Mielőtt Izrael népe belépett volna Kánaánba, az ígéret földjére, Józsué így szólt hozzájuk: „Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik köztetek” (Józs 3:5). A jelek egyértelműen arra utalnak, hogy Jézus Krisztus, a világ Megváltója, hamarosan ismét eljön. Ezért tehát mi hasonlóan, ott állunk a mennyei Kánaán előtt, és meg kell szentelnünk magunkat, mert találkozunk az urak Urával, a királyok Királyával. Önmagunkat nem tudjuk megszentelni, de ha minden nap Istenre hagyatkozunk, és a Szentlélek munkálkodik bennünk úgy, hogy mi az akaratával megegyező módon élünk, akkor megszenteljük magunkat Isten számára.
Egyértelmű, hogy csak akkor láthatjuk Istent, ha tiszta a szívünk. Péter ekképpen ír erről: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben” (2Pt 3:13-14). Jézus a hegyibeszédben pedig ezt mondja: „Boldogok, a kiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják” (Mt 5:8).
Mielőtt azonban Jézus ismét eljön, még meg kell vívnunk egy harcot. Egyértelműen harcban állunk, lelki harcban. A test és a lélek harca ez, Isten és Sátán között. Ennek a harcnak pszichikai és lelki megnyilvánulásai is vannak. A Biblia így ír róla:
1. „Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Kor 10:3-5).
2. „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellent állhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által” (Ef 6:11-18).
3. „Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12:17). (Az asszony szó Isten népét, az Ő közösségét, más szóval Jézus követőit jelképezi. (2 Kor 11:2; Jer 16:15-43; Ésa 1: 18).
4. Isten követőinek ismertetőjele – a fenevad pecsétjét elfogadó vagy elutasító harcban – az utolsó időkben így hangzik: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12).
5. Az utolsó harc ezen a földön ARMAGEDDON nagy harca. Lelki harc ez. A Jézus oldalán állók Jézus kegyelme által és a Szentlélek segítségével – megőrzik öltözéküket. Ők megkapták, és megtartják Jézus igazságosságának öltözetét. Akik nem kapták meg ezt az öltözetet, meztelenül mennek majd (nem adták át Jézusnak bűneiket, hanem cipelik azokat), és megszégyenülnek: „Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát” (Jel 16:15).
6. A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében János egy látomásban látta a győzedelmesek seregét, azokat, akik életben maradtak közvetlenül Jézus második eljövetele előtt. Megváltottan álltak Isten országában. Harcoltak, és megnyerték a harcot a fenevad, a fenevad képe, a fenevad jele és a fenevad száma ellen: „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái” (Jel 15:2).
7. A Biblia a következőt mondja a győzedelmes sereg tagjainak jelleméről: „És látám, és íme egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájukkal hárfáznak vala. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről. Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szüzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek” (Jel 14:1-5).
Egyértelmű, hogy Isten népének maradéka a megváltottak közössége (Ez 10:20-22; Mik 2:12; Jel 12:17; Róm 11:5; Róm 9:27.) A Biblia azt mondja, hogy ők azok, akik kitartanak, akik megtartják Isten parancsit, és hitük Jézus hite (Jel 14:12.)
A következő szívvizsgáló kérdést tesszük fel neked: Isten kegyelmével és segítségével megtartod-e Isten parancsait, és Jézus hitével hiszel-e? A megváltás személyre szóló. Egyénekként és nem csoportként, közösségként szabadulunk meg bűneinktől, vagy kárhozunk el. Ha még nem adtad át életedet teljesen Jézusnak, íme Jézus hívó szava: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében” (Jel 3:20-21).
Jézus győzött. Mi is győzedelmeskedhetünk, ha elfogadjuk az Ő megváltását, amit elhozott neked és nekem. Határozd el magad, és fogadd el most az ajánlatát! Ma van a kegyelem napja, ma van a megváltás napja! Nem tudhatjuk, hogy holnap mi történik velünk. Ma van a megváltás napja! Minél jobban és minél hosszabb ideig állunk ellent Jézus kedves hívásának, hogy megszabaduljunk bűneink kötelékétől, annál kevésbé leszünk képesek a határozott döntésre Krisztus mellett. Ezért szóljon Pál felhívása neked: „Most annak okáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét” (ApCsel 22:16).
Az utolsó lelki harcot Armageddon-harcnak is nevezik. Ebben a történetben egyértelművé válik, hogy ki melyik oldalon áll: A föld romlott hatalmai – akiket Sárkánynak, fenevadnak vagy hamis prófétának nevezünk – állnak az egyik oldalon, és Krisztus – és azok, akik magukra vették Krisztus igazságosságának öltözékét – állnak a másik oldalon. (Jel 16: 12-16) Ugyanezt a képet találjuk a következő fejezetben, ahol a föld romlott hatalmai ellenszegülnek Isten tíz parancsolatának, ahogyan azokat a 2Móz 3:17-ben találjuk, és harcolnak Krisztus ellen, és azok ellen, akik az Ő oldalán állnak (Jel 17:14).
Ha te és én azok közé tartozunk, akik hittel követik a Bárányt (Krisztust), akkor minden korok megváltottaival együtt hamarosan átéljük, hogy Jézus Krisztus, a világ megváltója, megint eljön a mennyek felhői között. (Jn 14:13; Jel 1:7; 1Thessz 4:15-17 és 1Kor 15:51-54.) Akkor a Megváltó felé nyújtjuk karunkat és felkiáltunk: „Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában” (Ésa 25:9).

Aktív bizonyságtétel

Amikor felfedezzük, hogy mit tett Jézus azért, hogy megváltson minket, és átéltük, hogy milyen gazdag életet élhetünk Krisztusban, akkor kedvünk lesz ezt az örömöt és ezt az üzenetet másokkal is megosztani. Igazi keresztény nem tartogatja maga számára ezt a fényt. A felhívás magától a „munkáltatótól”, Jézus Krisztustól, jön: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:18-20). Egyértelműen felkérnek minket, hogy mindenkinek adjuk át a megváltás üzenetét, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Jézus, aki a világ világossága (Jn 8:12) ezt mondja: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:14-16).
Mivel az utolsó időkben élünk, különleges üzenetet kell átadnunk. Ezt az üzenetet a Jelenések könyve 14. fejezet 6-12. versében és a 18. fejezet 4. versében találjuk meg. Ez egy megváltó és figyelmeztető üzenet, amelyet minden néphez és nemzethez el kell juttatni. A mi időnk üzenete. Isten gondoskodik arról, hogy ez az üzenet elterjedjen, és sokan, akiket már magával sodort Jézus szeretete, terjesztik az üzenetet rádión, tévén, videón, faxon, e-mailen, az Interneten, sms-ben, CD-n, kazettákon, könyvekben, füzetekben és brosúrákban, utcai összejöveteleken és nyilvános találkozókon. Ez a mozgalom elindult, és senki nem fogja tudni megállítani. Csak arról kell gondoskodnod, hogy részt vegyél a mozgalomban, hiszen izgalmas, és van értelme annak a munkának, amit az Úrért teszel. És Isten az Ő Lelkét adja azoknak, akik engedelmeskednek Neki (ApCsel 5: 32). A Biblia azt állítja, hogy a munkát nagy sietségben fogják befejezni (Róm 9:28), olyan gyorsan, amilyen gyorsak egy szülő nő fájásai a szülés előtt (1Thessz 5:3). Most eljött az az idő, hogy látjuk, a munkát sietségben kell elvégezni, szemeink előtt történik mindez. De ne feledkezzünk meg az átlagemberekről, akik talán a legfontosabb szerepet fogják játszani. Azok, akik családi találkozókat tartanak, ott találkoznak az emberekkel, ahová a média nem ér el. Légy te is egy azok közül, akik átadják ezt a kegyelmi és figyelmeztető üzenetet mások számára. Most kell cselekednünk. Mutasd meg, hogy törődsz másokkal! Mutasd meg, hogy megteszed, ami tőled telik azért, hogy kivezess embereket a világ sötétségéből, ami elveszi a reményben, a jövőben és az örök életben való hitet.
Isten legyen veled!

Üdvözlettel:
Bente és Abel Struksnæs

This page belongs to Abel Struksnes. For more information contact Christian Information Service, Bente & Abel Struksnes, Vestrumsbygda 26, 2879 Odnes, Norway or send me an e-mail at abels@online.no