Háború és nyugtalanság, erőszak és nélkülözés, tornádók, árvizek, földrengések… mindez nem új számunkra. Mégis napjaink nemzedéke új és nehéz kihívások előtt áll: környezeti gondok, génmanipuláció, klímaváltozás, élelmiszereken keresztül terjedő járványok stb. Sokan azt is tapasztalják, hogy társadalmunk egyre jobban eltávolodik az alapvető morális értékektől.
Sokan kicsinek és tehetetlennek érzik magukat, miért is ne tegyük fel tehát a kérdést: Miért történik mindez?
Ennek az átalakulásnak oka van. A jó hír az, hogy megoldás is van a problémára!
Most nem azokra a megoldásokra gondolunk, amiket napjaink politikusai vagy vallási vezetői nyújtanak.
A történelem azt mutatja, hogy a békeszerződések, az együttműködési megállapodások és a jó tervek ellenére sem szűnik meg az emberek szívében a hatalom iránti vágy.
Ez a jó és a gonosz közötti harc, amely egy napon véget ér. A káoszszerű valóság mögött van egy terv, amit végre fognak hajtani.
A Könyvek könyve, a Biblia egyértelműen utal arra a helyzetre, amelyben most élünk. Hozzád beszél. Hozzád, aki magyarázatot keresel, és tudni szeretnéd, hogy mit hoz a jövő!
A Biblia próféciái eddig soha nem tévedtek! Ezért, mi hiszünk abban, hogy az utolsó jövendölések is beteljesülnek.
János Jelenéseiben egy sor olyan jövendöléssel találkozunk, amelyek most teljesülnek be! Ezeket fogjuk közelebbről szemügyre venni.
AZ ELSŐ ANGYALI ÜZENET
A Biblia utolsó könyvében (János Jelenései) számos jövendölés található, amely sokat elárul az elmúlt idők történelméről, a jelenről és a közeljövőről. Itt található az a három egyedi üzenet is, amelyek ma nagyon is időszerűek, és sokkal több figyelmet kellene szentelnünk nekik.
Az első üzenetet a másik oldalon olvashatod.
AZ ELSŐ ANGYALI ÜZENET
És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, Ezt mondván nagy szóval: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:6-7).
Az Írás szerint a három üzenet angyaloktól származik. Az angyal szó görög változata angelon, ami magyarul hírnököt, üzenethozót jelent. A három angyal ezért azokat az embereket jelképezi, akik Isten akarata szerint dolgoznak, és eljuttatják ezt az üzenetet, az örök evangéliumot a földre.
AZ ÖRÖK EVANGÉLIUM
Mi az örök evangélium? A Bibliában megtaláljuk rá a rövid magyarázatot a János evangéliuma 3. fejezet 16. versében, a következőképpen:
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).
Mindannyian ismerjük Ádám és Éva történetét, akik nem hallgattak az Úrra, és ettek a tiltott gyümölcsből. Figyelmeztették őket, és tudták, hogy amennyiben megteszik, meghalnak. E látszólag egyszerű kép mögött mély tragédia rejtőzik, amely az egész emberiséget átformálta. A Biblia hangsúlyozza, hogy a bűnt halállal büntetik (Róm 6:23), és akkor az örök halálról van szó. Isten, a Teremtő, az élet forrása, és amikor őseink dacoltak Isten figyelmeztetéseivel, azzal elhagyták Azt, aki az Élet. De Isten szereti az embereket. Elküldte fiát, Jézus Krisztust, aki életét adta azért, hogy megváltson minket.
Bár Jézus Isten volt, emberi alakot öltött. (Jn 1:1-3,14; Fil 2:5-8.) Emberként ugyanolyan próbatételek elé nézett, mint mi. Mivel Ő jött el hozzánk, erre csak úgy volt képes, ha igazságos, bűnmentes életet él, és így magára vette a mi büntetésünket anélkül, hogy bűnös lett volna. Krisztus – Isten erejével - ellenállt MINDEN kísértésnek. (Zsid 2:17-18.) Erre csak Ő volt képes. (Róm 3:23.)
Végül életét adta a kereszten, hogy megszabadítson téged és engem az örök haláltól.
„Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsid 9:22)
Rajtad és rajtam múlik, hogy elfogadjuk-e Jézus áldozatát hit által. Ha bűnösnek tekinted magad, és Jézushoz fordulsz, megszabadulhatsz a bűn terhétől. A Bibliában ez áll:
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (Jn 1:9).
Mindazok megszabadulnak, akik ezt az igazságot hitben elfogadják. Hát nem jó hír mindez?
ELJÖTT AZ Ő ÍTÉLETÉNEK ÓRÁJA
A Biblia azt mondja, hogy mielőtt Jézus Krisztus újra eljön, elválik, hogy ki az, aki megmenekül, és ki az, aki elveszik. Mi döntjük el, hogy melyik csoportba kerülünk. A Biblia azt mondja, hogy Jézus most Főpap az égi szentélyben, ahol könyörög értünk. Hogy megértsük, mi az, amit Ő értünk tesz odafent, íme egy minta, amit tanulmányozhatunk: a földi szentély, amiről az Ótestamentumban olvashatunk. Pál a mennyei dolgok képmásának és árnyékának nevezi. (Zsid 8:5.) Az tehát az égi szent hajlék miniatűr változata volt. Erről a Zsidókhoz írt levél 8. és 9. fejezetében olvashatsz.
A szent hajlék földi mintájának első termében a pap minden nap szolgált. Ezt Szentélynek nevezik. (3Móz 4. fejezet.) Az egyházi év végén, évente egyszer, a nagy megbékülés napján ment be a pap, a második terembe, a Szentek Szentjébe, a legszentebbe. (Zsid 9:7.)
Az ótestamentumi szentélyi szolgálatban a nép szimbolikusan átadta bűneit – az
áldozati állat vérén keresztül – a szentélynek. Ezen a különleges napon, a nagy megbékülés napján, a szentélyt megtisztították azoktól a bűnöktől, amelyeket arra szimbolikusan áthárítottak. Az egy ítéleti nap volt. (Lásd Mózes 3.könyve 16. fejezet.) A szentély jelképes megtisztulása után ünnepelhették az engesztelés – az öröm és hála – ünnepét.
Mivel az ótestamentumi szentélyi szolgálat azt jelképezte, amit Jézus a mennyei szentélyben tesz, egyértelmű, hogy itt is kellett lennie egy ítéleti napnak az „örömünnep” előtt, amikor Jézus összegyűl az övéivel.
Dániel próféta beszél erről az ítéletnapról – a mennyei szentély „megtisztulásáról”.
Dániel könyvének 8. fejezet 14. verséből megtudjuk, hogy ezen ítélet eljövetelének időpontja adott volt. Ez egyezik feliratunkkal: „Eljött az Ő ítéletének órája.” Mikor jött el ez a bizonyos óra / idő? Dániel azt hallotta, hogy eltelik 2300 nap, és bekövetkezik az ítélet.
A próféciai idő szerint 1 nap = 1 év (Ez 4:6), tehát egy 2300 éves hosszú időszakról beszélünk.
Kicsit később, Dániel könyvében megtaláljuk a prófécia kezdetét (lásd Dán 9:25), és a történet szerint az esemény, amely mindennek a kezdetét jelentette, Krisztus előtt 457 tavaszán történt.
Ha 2300 évet adunk ahhoz az időponthoz, az 1840-es évek közepére jutunk. A prófécia szerint a mennyben akkor kezdődött el a „nagy megbékélés napja”.
A Biblia szerint az ítélet azokon kezdődik, akiket Isten gyermekeiként ismertek. (1Pt 4:17.) Neveiket sorra veszik, és életüket Isten törvényének fényében ítélik meg, amely éppen a szentély második termében található: A Szentek Szentjében. (Zsid 9:3–4.)
Az ótestamentumi időkben a nagy megbékélés napja előtt minden bűnt be kellett vallani és leszámolni vele ahhoz, hogy a bűnhődés megtörténjen.
Most is így kell minden bűnt Isten elé tennünk, amíg a kegyelem ideje tart, hogy Jézus elvehesse azokat. Amikor a mennyekben véget ér az „ítélet napja”, akkor ér véget a jelen.
Mindez közvetlenül azelőtt következik be, mielőtt Jézus ismét eljön Megváltóként és Királyként. Jézus vére csak azokat fogja tudni megtisztítani, akik kérték azt – azokat, akik megbánták és beismerték bűneiket, és megbocsátást nyertek Jézus Krisztus által. A többiek elvesznek. Annak ellenére, hogy Jézus őket is megszerette volna váltani, ők nem fogadták el a megváltás ajándékát.
Egy napon már késő lesz, és bár Isten nem így akarta, az igazság azt követeli, hogy őket is tetteik szerint ítéljék meg. Az Írásban az áll, hogy megsemmisítik őket tűzzel és kénnel. (Jel 20:12 és Jel 21:8.)
Most Jézus a mennyben van. (Jn 14:1-3 és ApCsel 1:8-11.) Senki nem tudja, hogy mikor ér véget Jézus főpapi szolgálata és ítélethozatala. Senki sem tudja, hogy az élet mikor ér véget. Ezért nem szabad elfecsérelnünk az időt. Most van a kegyelem órája. Most hív Isten, hogy térj meg, és alázatosan Jézus lábai elé helyezd bűneidet.
„Azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem” mondja Jézus (Jn 6:7).
Ilyen Ő. Mindig fordulhatsz Hozzá. Ő fogad téged, békét ad neked, az Ő békéjét. Olyan békét és biztonságot, amilyet a világ nem tud adni! (Jn 14:27.) Elfogadod ezt
az ajánlatot? Ez rajtad múlik, de tudd, hogy soha nem fogod megbánni, ha IGEN-nel válaszolsz erre a kérdésre. Gondolj a Biblia szavaira:
„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8:36), és „ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3:17).
Ne legyünk a Sátán és a bűn terhének szolgái, hanem szabaduljunk ki Isten segítségével, és legyünk szabadok Krisztusban. Akkor eljutottunk a halálból az életbe. Határozzuk el mindezt most, amíg tart a kegyelem napja! (További részletek erről a témáról E. G. White: A nagy küzdelem c. könyvben).
Az első angyali üzenet utolsó része így hangzik:
IMÁDKOZZ HOZZÁ, AKI TEREMTETTE A MENNYET ÉS A FÖLDET, A TENGERT ÉS A VIZEK FORRÁSAIT
A Biblia elbeszéli, hogy Isten hat nap alatt teremtette a mennyet és a földet, a tengert s mindazt, ami ezekben található, és a hetedik napon megpihent. És Isten megáldotta a hetedik napot, és megszentelte azt. (1Móz 2:1-3.) A Bibliában, a negyedik parancsolatban (2Móz 20:8-11) találjuk a pihenőnapról szóló törvényt. Ugyanott arra is felszólít, hogy imádjuk a Teremtőt. A pihenőnap, amelyet a Biblia sabbatnak nevez, azért lett elkülönítve, hogy azt a napot egy különlegesebb módon töltsük imádatra, felemelkedésre, és Teremtőnk minél jobbani megismerésére. Azáltal ismerhetjük meg jobban Istent, ha tanulmányozzuk Szavát, és szemléljük a Teremtés művét. Annak ellenére, hogy a természet egyre jobban pusztul, még mindig sok szép látnivaló van benne.
Minél jobban megismerjük a Teremtés művét, annál jobban értékeljük a Teremtőt. Oly sok szépség van a természetben, ami teljesen megragadhat minket. Figyelj meg egy kis bogarat, egy virágot, egy kutyát vagy egy embert! Minden olyan fantasztikusan szépen és elgondoltan készült!
Szomorú, hogy vannak, akik kételkednek abban, hogy Isten a Teremtő. Az 1800-as években Charles Darwin előterjesztette a fajok eredetéről szóló elméletét.
Sajnos sokan elhitték ezt az ember által kitalált fejlődéselméletet, amely még mindig átszövi az iskolák és egyetemek tananyagát.
Ne a teremtményt és az emberek félrevezető elméletét magasztaljuk az élet kezdetéről, hanem magasztaljuk és imádjuk a Teremtőt, aki hat nap alatt teremtett, majd megpihent a hetediken, kb. 6000 évvel ezelőtt.
Ő mindent olyan fantasztikusan alkotott meg a számunkra. Ha még mindig kételkedsz abban, hogy Isten a Teremtő, tartsd csukva a szemed egy egész napon át, hogy megértsd milyen jelentősége van a látásnak mozdulatainkban. Ugyanígy minden végtag fontos ahhoz, hogy optimálisan működjünk. És végül: köszönjük meg Istennek, Jézus Krisztusnak az életet. A Biblia ezt így írja:
„Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn” (Kol 1:17; Jn 1:1-3,14 és 1Móz 1:26).
Ha mindenki időt szánna az Ő imádatára azon a napon, amit Isten erre a célra szentelt, ma nem lennének annyian a fejlődés tanának képviselői és szabadgondolkodók. Isten gazdagon megáldja azokat, akik Őt igaz lélekkel imádják.
A második angyali üzenet
„És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert
az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek” (Jel 14: 8).
LEOMLOTT, LEOMLOTT BABILON
Ki Babilon, a nagy Babilon és a Parázna?
A Jelenések könyve 17. fejezete körülírja a ”Paráznát”. Sok ismertetőjele van, ezért könnyen felismerhető. Lehet, hogy először meglepően hangzik, de a Biblia összes ismertetőjele illik a Katolikus Egyházra. Bizonyosan sok jó, őszinte ember van ebben az egyházi közösségben, és nem is őket akarjuk ”megállítani.” Ennek ellenére hívást érzünk arra, hogy óvjuk őket és más embertársainkat is ettől a rendszertől, és azoktól a tanításoktól, amelyekre ez a rendszer épül. A figyelmeztetés hátterében az áll, hogy ez a tanítás nem egyezik a Biblia egyértelmű szavával, és ezenkívül a ”Parázna” Biblia által leírt ismertetőjelei illenek erre a hatalmi tényezőre. (Jel 17:1-6.)
Az ismertetőjelek közül az egyiket így írja le:
„Az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja” (Jel 17:5).
A katolikus egyház anyaegyháznak nevezi magát. Joseph Ratzinger kardinális (Jelenlegi pápa XVI. Benedek néven) egy, a világ összes püspökének szánt levelében ezt írja: “Mindenkorra egyértelmű kell legyen, hogy az egy, szent, katolikus és apostoli egyetemes egyház nem testvére, hanem anyja az összes egyháznak.” (The Daily Telegraph, 2000. szept. 4.) Az ilyen nyilatkozatok arra utalnak, hogy a Katolikus Egyház a Jelenések könyve 17:5 beteljesedése.
A hívő világ áldatlan állapotát a második angyali üzenet írja le. A Biblia leleplezi, hogy a ”Parázna” vagy nagy Babilon elcsábítja a világot Bibliába nem illő tanításaival, vagy „mámorító borával”. Talán a legnagyobb hamisság, amit a Katolikus Egyház az idők során elkövetett az, hogy megváltoztatta Isten tízparancsolatát úgy, hogy a katekizmusi parancsolatok több ponton eltérnek Isten parancsolatától, ahogyan azt a Mózes 2. könyve 20. fejezet 3-17 verseiben megtaláljuk. Sajnos a történelmi protestáns egyházak is elfogadták katekizmusukban a hamis parancsolatokat, és félrevezették az embereket azokkal. ( Isten pecsétje vagy a fenevad bélyege c. fejezetben visszatérünk ehhez a témához.)
BABILON RÉSZEGÍTŐ BORA
A Katolikus Egyház vagy a “Parázna” (Jel 17:5), több más Bibliába nem illő tanítást is bevezetett, mint például a Szűz Mária imádás, valamint a lélek halhatatlanságáról szóló tanítás, amely a New Age-ben és a spiritizmusban is megmutatkozik. Manapság több egyházi közösség elismeri a spiritizmus tanait. A spiritizmusban való hit megnyitja az utat a félrevezető szellemek és a gonosz hatalmaktól származó tanítások előtt. A rossz angyalok befolyása egyre észrevehetőbb lesz a különböző egyházi közösségekben, amint közeledünk a idők vége felé. (5Móz 18:10-12 és 2Thessz 2:9.)
A Katolikus Egyház azt tanítja, hogy az ostya és a bor Jézus szó szerinti testévé és vérévé változik, amikor a pap felemeli és megáldja ezeket és, hogy Jézust minden alkalommal újra feláldozzák, amikor esznek az ostyából és isznak a borból. Ezért hívják ezt miseáldozatnak. Ez egyike a legelvetendőbbeknek, amit a Katolikus Egyház bevezetett. A Biblia azonban azt mondja, hogy Jézust egyszer áldozták fel mindnyájunkért, és az úrvacsora csak emlékeztessen mindarra, amit Jézus tett azért, hogy megmentsen minket. (Zsid 9:24-28. és 1Kor 11:23-26.) Sok minden arra utal, hogy a lemorzsolódó protestantizmus is hamarosan elfogadja a katolikus úrvacsora gyakorlatát.
Röviden már szóltunk pár szót a hamisságokról (a mámorító borról), amely apránként belopta magát más egyházi közösségekbe. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a Lutheránus és a Katolikus Egyház 1999. október 31-én aláírt egy közös nyilatkozatot az igazzá válás tanáról. A Lutheránus Egyház tagjai közül sokan nem is tudják, hogy miről szól ez a megállapodás, tehát az egyházakon belüli hatalmi elit döntötte ezt el az egyházi tanácsosokon keresztül, a nép feje fölött. Ez a közös nyilatkozat többek között azt mondja, hogy egyidejűleg vagyunk bűnösök és igazak. A Biblia viszont azt mondja, hogy amikor elfogadtuk Jézus igazságát, nem vagyunk többé bűnösök, hanem megigazultak. (1Jn 1:9.) Ezen kívül, ha mindig bűnösök lennénk, senki sem tudna megszabadulni, mert az Írásban az áll, hogy semmi tisztátalan nem kerülhet be Isten országába, és Jézus is azért jött, hogy a bűntől, és nem a bűnben mentse meg az embereket. (Jel 21:27 és Mt 1:21.)
A közös nyilatkozat azt is kimondja, hogy a hívők teljesen igazak, mivel Isten megbocsátja bűneiket szavakon és szentségeken keresztül. De mi nem nyerhetünk bocsánatot és igazzá válást tettek (szentségek) révén. Ez katolikus elgondolás, és a 16. századi Trentói Zsinathoz kötődik. Miért tértek vissza a lutheránusok Rómához éppen ezen a fontos ponton? A keresztség és az úrvacsora, amelyek részei a szentségeknek, csupán jelképes cselekedetek. Nem helyezhetünk semmit Krisztus és közénk, amely megválthat vagy igazzá tehet minket. Bűneinkkel csakis közvetlenül Jézus Krisztushoz mehetünk, hogy igazzá váljunk.
A közös nyilatkozat azt is leszögezi, hogy „azok az emberek, akik hallanak és hisznek, megigazulnak a keresztelés által”. Tudjuk, hogy a csecsemők vízzel történő meghintése „belépőjegy” úgy a Katolikus, mint a Lutheránus Egyházba. De egy kisgyermeknek nem lehet egyéni hite. Az sem helyes, hogy mások higgyenek helyetted. A Biblia szerint a hit Isten Szavának kinyilatkoztatásából ered, és aki hisz és megkeresztelkedik, megszabadul. (Róm 10:17 és Mk 16:16.) A keresztség egy lelkiismereti egyezmény Isten és az emberek között (1Pt 3:21), és egy kisgyermek nem értheti meg, hogy miről szól a megállapodás. Először mindenkinek meg kell ismernie az Evangéliumot, hogy azután eldönthesse, az Istennel kötendő lelkiismereti egyezményt választja, vagy sem. Ezen kívül a bibliai keresztség a vízbe való temetés, amikor szimbolikusan eltemetjük a régi bűnös életet, és egy új, Krisztusban való életre kelünk fel. (Róm 6:3-6.)
CHARTA OECUMENICA
A közös nyilatkozat egy megtévesztő dokumentum, és nem egy “így szól az Úr”. Az idők folyamán Európa nagy lutheránus és katolikus szervezetei az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) és az Európai Katolikus Püspöki Konferencia (CCEE) egy új közös dokumentumot hoztak létre, amelynek neve Charta Oecumenica. Ez a dokumentum majdnem másolata a Katolikus Egyház és a jezsuiták 1995-s évi terveinek. (A Jezsuiták 1995-s évi gyűléséből.)
Az általános gyűlés e referátuma teljes egyházi egységről beszél. Fölösleges
megemlíteni, hogy ezt az egységet a Katolikus Egyház neve alatt akarják létrehozni. A Charta Oecumenica majdnem ugyanezt ismétli: „Amíg elérjük a teljes egyházi egységet, együttműködünk mindazon dolgokban, amelyekben nincsenek olyan komoly hitbéli eltérések, amelyek egyéni cselekedetet igényelnek.” Ahhoz, hogy mindezt elérjék, megbeszéléseket folytatnak a többi egyházi közösséggel, ahol ők elmondhatják, hogy miben hisznek. Ily módon csoportosulnak aköré, ami közös bennük, és nem foglalkoznak a különbségekkel. Azonban Krisztus igaz tanítványa felvállalja a próbára tévő igazságokat is, és Istenhez való imájában segítséget kér, hogy az Ő akaratával minden területen harmóniában legyen.
A Charta Oecumenica azt is hangsúlyozza, hogy “terjeszti az ökumenizmust a keresztény oktatásban, a teológiai oktatásban és az ezen túli oktatásban”. Hogyan óvjuk meg fiataljainkat ettől az egyirányú ökumenikus/katolikus dominanciájú erőteljes befolyástól?
A Charta Oecumenica arra is használja az imát, hogy a kereszténységet az ökumenizmus zászlaja alá gyűjtse, ekképpen: „A közös ima az ökumenizmus szíve.” Fontos Istenhez imádkozni, de az ilyen típusú imatársulások mögött egy bizonyos stratégia rejlik.
A Charta Oecumenica támogatja „a közös evangelizációt, és missziót Európában”, de nem azért evangelizálnak, hogy másoktól tagokat megnyerjenek. Azok, akik elfogadják a Charta Oecumenicat, aláírják, hogy nem kérik az emberektől, hogy változtassanak az egyházi hovatartozásukon. Ha valaki követi ezt a taktikát, akkor a szabad kinyilatkoztatás, és az emberek Babilonból való kimentése lehetetlen lesz. Ez komoly figyelemre és figyelmeztetésre ad okot! A Charta Oecumenicával és az abban foglaltak alapján a vallásszabadság veszélyben forog! Hihetetlenül nehéz idők előtt állunk! Teljesen egyértelmű, hogy előnyben részesítik a nagy hatalmi társulásokat a kereszténységen belül, és hangsúlyozzák, hogy különbséget kell tenni az egyházi közösség és a szekták között. Inkább tartsunk ki Pál mellett, aki a „szekta” tanításait követte (ApCsel 24:14), minthogy ezen hatalmi társulások ökumenikus és katolikus mintáját kövessük.
A PARÁZNASÁG LEÁNYAI
Láthatjuk, hogy a Lutheránus Egyház és más egyházi közösségek, akik megegyezést kötnek és közös nyilatkozatokat írnak alá a Katolikus Egyházzal, valamint ragaszkodnak annak hamis tanításaihoz, “a paráznaság leányai” lettek, ahogy ezt a Bibliában is olvashatjuk. (Jel 17:5.)
A Bábel és Bábel tornya szavakkal először a Mózes 1.könyve 10. és 11. fejezetében találkozunk. Ott Nimród volt az úr, és az ő uralma alatt építették fel Bábel tornyát. “Babilon” a kezdetektől egyértelműen lázadt Isten felsőbb uralma ellen. Emberek vették át az első helyet, amely egyedül Istené volt. A Bábel tornyát azért építették, hogy az emberek felérjenek Istenhez. Ezáltal “Babilon” minden hamis vallás anyjává vált, és ez a vallás azt állította, hogy az emberek egyéni cselekedeteik által fognak megváltatni. Megjelent az istentelenség, az öncélú hatalom és a zűrzavar. Ezért kötjük a mai napig “Babilont” a zűrzavarhoz. Maga a “Babilon” szó zavart jelent.
Babilon városa, amely Krisztus előtt kb. 600 évvel létezett, sokféle fölbomlással és zűrzavarral teljes eseménynek volt a helyszíne. Ez a “világi hatalom” elnyomta Isten népét, és a Biblia a következőképpen szól a kor népeihez:
„Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az ő lelkét, ne vesszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint”... ”Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg...” (Jer 51:6, 9).
A “Leomlott, leomlott Babilon” (Jel 14:8) kifejezésben, a “Babilon” jelképes értelmű. Arról az egyházi közösségről szól, amely egyszer már megismerte az igazságot, de eltért attól. Ez azt a lelki korrupciót tükrözi, amely a kereszténységen belül jött létre. Isten vádolja, és rendre utasítja a szétesett kereszténységet. A lutheránus egyház jó példa erre. Luther Márton erőteljesen szakított a pápai hatalommal az ő idejében, azonban ma a Lutheránus Egyház több fontos ponton egyezségre jutott Rómával. Már bemutattunk pár példát, de hamarosan látni fogod, mennyire fájdalmasan széles ez a szakadás.
”Babilon” ezért annak a hamis gyülekezetnek a leírása, amely elcsábítja az embereket a földön. A hamis babiloni közösség a Katolikus Egyház, mivel magában hordozza a régi ”Babilon” jellegzetességeit. A Lutheránus Egyház egyre jobban hasonlít ”Babilonra”, és ezáltal egy részévé vált annak. A Biblia jelzi, hogy az összeomlás nagy lesz úgy a Katolikus, mint a Lutheránus Egyház számára, … és mindazoknak, akik azt az utat követik… A közeljövő mindezt megfogja mutatni.
A lelki sötétség és az Istentől való eltávolodás ellenére sok igaz Krisztust követő van, akik ehhez a Babilont alkotó egyházi körökhöz tartoznak. Sokaknak még nem nyílt ki a szemük azon igazságok felé, amelyek a mai korra vonatkoznak. Nem kevesen elégedetlenek, és vágyódnak a tisztább fény után. Hiába keresik Krisztus tükörképét azokban az egyházi közösségekben, amelyekhez tartoznak. Idővel, ahogy ezek az egyházi közösségek egyre jobban eltávolodnak az igazságtól, és egyre jobban kötődnek a világhoz, megnő a két csoport közötti különbség. Végül bekövetkezik a teljes szakadás. Eljön az idő, amikor azok, akik Istent mindenek felett imádják, nem tudják többé a kapcsolatot tartani azokkal, akik...
...„inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét” (2Tim 3:5).
Ezért egyértelmű számunkra, hogy mire kér minket a Biblia a végső időben: „Fussatok ki belőle én népem!”(Jel 18:1-4).
EGYSÉG KRISZTUSBAN
Az ökumenikus (közös egyházi) mozgalom megpróbál kompromisszumos megoldások és többségi határozatok által találni egy pár pontot, amiben valamelyest egyetértenek, és nem foglalkoznak az egyéb, próbára tevő igazságokkal. A Biblia azonban egyértelműen azt mondja, hogy Isten szavához kell igazodnunk. Akkor egy igaz egység felé közeledünk.
A Biblia pártolja az egységet, azonban annak a Biblián kell alapulnia. Krisztusban való egységről van szó. Jézus ezt így mondja:
„Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem ”(Jn 17:21-23).
Isten gyermekei együtt maradnak, és eljutnak a Krisztusban és Krisztussal való egységhez. Az egységet Isten feltételei alapján lehet elérni, és nem kompromisszumos megoldásokkal és többségi határozatokkal, amelyek gyakran nem az “így szól az Úr”- ra alapulnak.
MENJ KI BABILONBÓL
A Biblia így írja le a végső idők állapotát:
„Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai
ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak” (Jel 18:3).
Ez komor helyzet, de van fény a sötétben. Istennek van még egy népe Babilonban, és számukra a végső időkben kemény kihívás vár. Megalakul egy mozgalom, amelyet egy angyal jelképez. Óriási hangerővel tudatják Babilon bűneit. Az üzenet a következő:
„Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból” (Jel 18:4).
Ez a kitétel a harmadik angyal üzenetével együtt az utolsó figyelmeztetés az emberiségnek. Ha Isten népe tagjának érzed magad, akkor el kellene fogadnod ezt a figyelmeztetést, és ki kellene lépned az ökumenikus félrevezetésből.
Most az utolsó angyali üzenetet is kinyilvánul, mielőtt a jelen véget ér, és Jézus ismét eljön.
A harmadik angyali üzenet
„És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; és az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi.
Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét”
(Jel 14:9-12).
ISTEN PECSÉTJE VAGY A FENEVAD BÉLYEGE
A fenevad bélyege vagy Isten pecsétje – ezek közül választhatsz az utolsó napokban. Ez arról szól, hogy Istenre hallgatsz-e vagy az emberekre. Isten fizikai pecsétje vagy jele, a pihenőnap parancsában rejlik. Egy jel a törvénymondó nevéből, rangjából és uralkodási területéből áll. A pihenőnapról szóló parancsban ez áll:
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt”
(2Móz 20:8-11).
Itt az áll, hogy a törvényadó neve az Úr, a törvényadó rangja az, aki cselekedett (A Teremtő), és a törvényadó uralkodási területe az ég és a föld, a tenger, és mindaz, ami ezekben található. Ezt a szöveget a Katolikus Egyház teljesen kivette a katekizmus parancsaiból. Így éppen az a szöveg hiányzik, amely megmutatja, hogy Isten a törvényadó. Amikor ez megtörtént, egyben átvette a törvényadó szerepét, és ezáltal megváltoztatta a parancsolatokat úgy, ahogyan azokat ma a katekizmusban olvassuk. De ne feledjük Jézus szavait:
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik”
(Mt 5:17-18).
A Katolikus Egyház a pihenőnapról szóló parancs szinte teljes egészét elvette, azt a szöveget is, amely azt mondja, hogy sabbatkor, a Biblia hetedik napján kell imádnunk Istent, és nem vasárnap, amely a Biblia szerint a hét első napja.
Ezért csak ez a kis szöveg áll a Lutheránus Katekizmusban: “Szenteld meg a pihenőnapot.” Itt nem áll semmi arról, hogy melyik nap legyen a pihenőnap. Ezért a Lutheránus Egyház úgy döntött, hogy a hamis, emberek alkotta pihenőnapot választja, és nem a bibliai pihenőnapot.
A pihenőnap szombatról vasárnapra való áthelyezése már több mint ezer évvel a reformáció előtt megtörtént. Ma csak kevesen tudják az átlagemberek közül, hogy ez egy hamisítás, és sokan vasárnap pihennek, mivel azt hiszik, hogy az a Bibliában szereplő pihenőnap. Azonban ebben a papok vezették félre a népet, és nem nyilatkoztatták ki a szót tisztán, úgy, ahogy az az Írásban áll.
MELYIK NAP A SABBAT?
Talán megkérdezed magadban: melyik nap a Biblia hetedik napja? Jézus halálával, temetésével és feltámadásával kapcsolatosan a Biblia Jézus halálának napját készenléti napnak, vagy sabbat előtti napnak nevezi. Mi nagypénteknek is nevezzük. Azt a napot, amikor Jézus feltámadt sírjából, a hét első napjának nevezzük, ez a mi vasárnapunk. E két nap közötti napot nevezik sabbatnak, a hetedik napnak, szombatnak. Jézus, aki a sabbat Ura, szombaton pihent a sírban, és vasárnap, egy új napon feltámadt. Ezért a vasárnap – a Bibliát követve – a hét hat munkanapja közül az első. A Bibliában napnyugtától napnyugtáig számolják a napokat. (1Móz 1:14-19; 3Móz 23:32; Neh13:16-21; Lk 23:54-56.) Ezért a Biblia hetedik napja, a sabbat, a péntek esti napnyugtától a szombat esti napnyugtáig tart. A katolikus egyház és több protestáns egyházi közösség a vasárnapot az Úr napjának nevezi, azonban a Biblia azt mondja, hogy a sabbat az Úr napja. (Ésa 58:13.) Az Úr napja ezért nem a vasárnap, hanem a sabbat (szombat).
DIES DOMINI
II. János Pál pápa az 1998. májusában megjelent, ”Dies Domini” című pásztorlevelében elismeri, hogy a sabbat az Úr eredeti pihenőnapja. Ennek ellenére azt mondja, hogy “a keresztények, akiknek hivatásuk hangoztatni a Krisztus vére által elnyert szabadságot, úgy érezték, hogy jogukban állt áthelyezni a szabbat jelentését (értelmét) a feltámadás napjára.” A pápa ugyancsak megemlíti a vasárnap lelki és pásztori gazdagságát, amelyet a hagyományon keresztül kaptunk. Látod az érvelés gyengeségeit? A pápa arról beszél, hogy úgy érezték, jogukban áll véghezvinni ezt a módosítást, és bevallja, hogy a vasárnap a hagyomány szerinti pihenőnap.
“A vasárnap egy katolikus alapítás, és annak megtartását csak katolikus körök tudják megvédeni.” (The Catholic Press, Sydney, Ausztrália, 1900 augusztus.)
Tehát a Biblia összes ismertetőjele, ami a „fenevad” antikrisztusi hatalmi tényezőre jellemző, megegyezik a pápai hatalommal. A reformátorok annak idején szintén egy az egyben kimondták, hogy a pápa az Antikrisztus ismertetőjeleit hordozza. Ez áll az Augsburgi Hitvallásban is, lásd 539.oldal.
Azt már láttuk, hogy a Katolikus Egyház elvette Isten fizikai pecsétjét vagy jelét a
katekizmusaiból, és ezért különböző állításaikban azt mondják, hogy a vasárnap az ő tekintélyüknek a jele, és hogy mások azzal ismerik el az egyház hatalmát, hogy megszentelik a vasárnapot. (H. F. Thomas, Chancellor of Cardinal Gibbons és The Douay Catechism, 59. old.)
ÚRVACSORA ÉS A VASÁRNAP MEGSZENTELÉSE
Dies Domini c. pásztorlevelében II. János Pál pápa arra buzdítja a papokat, hogy minden vasárnap tartsanak katolikus oltáriszentséget. Ez azt jelenti, hogy összesen két nem bibliai szokás bevezetését kéri, a katolikus úrvacsorát és a hamis sabbatot. Egyre tisztábban látjuk, hogy a dolgok hogyan éleződnek ki.
A pápa 1998. május 28-i ”Ad Tuendam Fidem” c. pásztorlevelében azt mondja, hogy mindazokat, akik nem lojálisak a katolikus elvekhez ”meg kell büntetni, mint egy eretneket”. Ezek a megnyilatkozások olyanok, mint egy múltbéli borzongás. De ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Azok, akiket Krisztus vezet, a legerősebbet tudhatják maguk mellet, és Ő erőt ad gyermekeinek a kitartáshoz, még veszély és üldöztetés idején is.
A FENEVAD SZÁMA
Az Óvakodj a hatalmi elittől és a globális egyesüléstől! című füzetben megtaláljuk a “fenevad” 16 ismertetőjelét. Mindezek az ismertetőjelek illenek a Katolikus Egyházra, még a fenevad száma is. Ez a szám = 666. A Biblia azt mondja, hogy ez EGY EMBERI SZÁM, és nem egy számkód-rendszer száma. Azok, akik azt mondják, hogy számkód-rendszer vagy a microchip a fenevad jele vagy a fenevad száma, félrevezetik a népet. Ennek nincs semmilyen közvetlen kapcsolata a fenevaddal. Az, hogy az elektronikus rendszer az emberek feltérképezésére lesz használva, és így majd gondoskodnak arról, hogy azok, akik nem fogadják el a fenevad jelét nem vásárolhatnak, és nem árulhatnak, igen, ez nagyon is lehetséges.
De térjünk vissza a fenevad számához. A Biblia tehát azt mondja, hogy ez egy embernek a száma. Ki ez az ember?
Minden pápának van egy közös megnevezése, egy közös címe: VICARIUS FILII DEI, ami azt jelenti, hogy ”Isten fiának helyettese” a földön. (Our Sunday Visitor = katolikus hetilap, Bureau of Investigation, Huntington, Ind. 1915. április 18.)
A latin betűknek meghatározott számértékük van. Ha ezeket behelyettesítjük, 666-ot kapunk. (V és U = 5, I = 1, C = 100, A = 0, R = 0, S = 0, F = 0, L = 50, D = 500, E = 0). Összesen 666.
A fenevad száma, a fenevad jele és a fenevad képe csak néhány ismertetőjele a fenevadnak. Minden ismertetőjelnek egy bizonyos hatalmi tényezőt kell jellemeznie, és mind ráillik a pápai hatalomra. Luthernek és a reformátoroknak igazuk volt, amikor azt mondták, hogy a pápa magán viseli az Antikrisztus ismertetőjeleit.
A HOMLOKON VAGY A KÉZEN
A Bibliában az áll, hogy a fenevad jele vagy a homlokon vagy a kézen jelenik majd meg:
„Azt is teszi (a pápai hatalom által befolyásolt Egyesült Államok) mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma …” (Jel 13:16).
A Biblia megmagyarázza önmagát, és azt mondja, hogy a homlok a fejhez vagy a gondolatokhoz kapcsolódik, a kéz pedig a tettekhez. (5Móz 6:6-9 és 2Móz 13:8-10.)
Azok, akik – a fenevad idejének eljöttével – megtudták mi a jel, és megértették, hogy az miről szól, de ennek ellenére elméjükben a pápai hatalom vasárnapi üzenetét tartják be, a homlokukra veszik a jelet. Akiknek a kezükre kerül a jel, kézzel és tettel mutatják meg, mi volt a választásuk. Dolgoznak az Úr sabbatján, és pihentetik kezeiket a hamis sabbaton. Mindkét esetben megkapják a ”fenevad jelét”.
Röviden így fejezhetnénk ki: a ”fenevad jelét” viselni egyet jelent egyetérteni a FENEVAD elhatározásával, megvédeni ugyanazon eszméket, Isten szavával teljes ellentétben.
Miközben a legtöbben a földi hatalmak iránti hűséget választják, és ezzel a ”fenevad jelét” veszik magukra, egy kicsiny kisebbség vállalja az Isten iránti lojalitást, Őt mint tekintélyt, és kapja ezzel ”Isten pecsétjét.”
Azok számára, akik a fenevad jelét fogják viselni, a következő a mennyei figyelmeztető üzenet:
„Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába” (Jel 14:9-10).
“De Isten büntetése csak akkor fog lesújtani, ha az ember már meggyőződhetett az igazságról, és azt tudatosan elutasította. Sok embernek még soha nem volt alkalma meghallani a korunknak szóló különleges igazságokat. A negyedik parancsolat kötelező voltát még senki nem világította meg igazán. De aki olvas minden szívben, és mérlegre tesz minden indítékot, nem engedi, hogy bárkinek is, aki tudni akarja az igazságot, téves fogalmai legyenek a küzdelem kimeneteléről. Isten nem kíván vak engedelmességet. Mindenki eleget fog tudni ahhoz, hogy értelmesen dönthessen“ ( E. G. White: A nagy küzdelem 538.old.).
Sajnos túl sokan meghajolnak majd a hatóságok nyomása alatt, és ezzel magukra veszik a fenevad bélyegét, részben félelemből, hogy elveszítik munkájukat, hogy nem lesz mit enniük, és magukra venniük. Azonban Krisztus igazi tanítványa bízik abban, hogy Isten az utolsó krízishelyzet során ezekben a dolgokban is segíteni fogja.
TE MELYIK HATALMAT VÁLASZTOD?
E kicsiny füzet választás elé állít. El kell döntened, hogy melyik hatalmat választod. Jézust, aki megalapította a sabbatot (szombat), vagy a pápai hatalmat, amely a vasárnapot szenteli meg. Ezzel kapcsolatosan szeretnénk valamit megmagyarázni. Jézus részese volt a teremtésnek. Igen, a Bibliában ez áll: „Minden őáltala lett“ (Jn1:1-3,14). Ő ott volt a sabbat megalapításánál és a Biblia azt mondja, hogy Jézus a szombat Ura (Mk 2:28). Tehát ha valaki is változtathatott volna a pihenőnapon, az csak Jézus Krisztus lehetett volna. Találsz te akárcsak egy szót is azzal kapcsolatosan, hogy Jézus a vasárnapot javasolja pihenőnapnak és többé nem a szombatot? Korábban Jézus saját szavait olvastuk, amelyek szerint „a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik“ (Mt 5:18).
Ezenkívül a Biblia azt mondja...
„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13:8).
Ez arról szól, hogy Isten törvénye hatalom által áll, beleértve a szombat törvényét is. Ezért a kérdés: melyik hatalom útját választod? Azt, amely az emberek törvénye alapján a vasárnapot választja pihenőnapnak, vagy Istent és az Ő pihenőnapját, a szombatot?
A Biblia azt mondja, hogy ez a kérdés kerül majd egyértelműen előtérbe a végső időkben aszerint, hogy a fenevadat imádod, és magadra veszed jelét azaz a pápai hatalom pihenőnapját, a vasárnapot, vagy Istent imádod, és Rá hallgatsz azáltal, hogy betartod a sabbatot. (Jel 13:15-17 és Jel 14:9-12.) Mindenki választ majd, miután ez a dolog kellőképpen fényre derül. Ez az írás azért készült, hogy előkészítse ezt a választást, azonban a témáról bővebben olvashatsz E. G. White: A NAGY KÜZDELEM c. könyvben. Azért lesz a sabbat a nagy hűségpróba, mert a harc éppen ekörül az igazság körül forog. Amikor az embereknek választaniuk kell, egy határvonal húzódik majd azok között, akik Istent szolgálják, és azok között, akik nem. A hamis sabbat ünneplése - az ország törvényét betartva, de a negyedik parancsolatnak ellentmondva - hűségnyilatkozattá válik azon hatalom iránt, amely Istennel ellenkezik, míg az igaz sabbat megünneplése Isten parancsolata szerint, a Teremtő iránti hűségnyilatkozat lesz. Míg az egyik csoport a földi hatalom iránti hűségét fejezi ki, és ezzel magára veszi a ”fenevad bélyegét”, a másik csoport Isten hatalma iránti hűségének jeleként megkapja ”Isten pecsétjét”.
ISTEN PECSÉTJE A HOMLOKON
Annak ellenére, hogy Isten fizikai pecsétje áll a pihenőnap parancsolatában, és Isten azt mondja, hogy a szombat egy jel lesz Ő és a népe között (Ez 20:12, 20), mi úgy értelmezzük, hogy az a pecsét, amely Isten gyermekeinek homlokán fog megjelenni mielőtt a földi küzdelem véget ér, különleges természetű. E jelet a túlélő hívők kapják majd, akik győzedelmeskedni fognak a ”fenevad bélyege” elleni harcban.
”Isten pecsétje” elismerés Isten gyermekei számára. A Biblia azt mondja, hogy azoknak, akik megtérnek, és hittel Krisztushoz mennek, a Szentlelket mint egy pecsétet kapják ígéretül.
A hívő számára a Szentlélek az élet pecsétje, mindaddig amíg Krisztus közelében marad, és az Ő akarata szerint él. (Ef 1:13 és ApCsel 5:32.)
Most azonban nézzük meg az elpecsételést, amelyet Isten angyala hajt végre Jézus második eljövetele előtt. A Biblia azt mondja, hogy az Úr angyala azok homlokára helyezi Isten pecsétjét, akik sóhajtoznak és nyögnek azon utálatosságok miatt, amelyeket olyan emberek tesznek, akik magukat lelki vezetőknek nevezik. „Isten pecsétje” a homlokon egy olyan jel, amelyet angyal igen, de emberi szem nem láthat (Ez 9:4-6). Ez ugyanakkor egy megerősítés is az igazságban mind intellektuálisan, mind lelkileg, azért, hogy Isten gyermekei ne tudjanak elbizonytalanodni. (Jel 14:1-6.)
Azok, akik nem magukban bíznak, hanem megalázkodnak Isten előtt, és a bennük lakó Szentlélek erejével, Istennel szövetségben élnek, átveszik majd a mennyei jelet, és felkészülhetnek „Isten pecsétjének” fogadására. Amikor a pecsét a homlokukra kerül, jellemük mindörökké tiszta és szeplőtlen lesz. Tehát „Isten pecsétjét” vagy elismerésének jelét azok kapják, akikben már lakozik az Úr lelke, és ezzel megerősíttetnek a Lélek által hogy meg ne inogjanak. Akkor már senki sem bánthatja őket, amikor a gyötrelmek jönnek, és készen állnak, hogy Krisztussal találkozzanak, amikor Ő eljön, hogy elvigye az övéit.
A Biblia kinyilatkoztatja, hogy a “fenevad pecsétje” még a jelen vége előtt, és Jézus második eljövetele előtt megjelenik (Jel 13:11-16.) Ezért olvasunk arról, hogy azok...
„akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái” (Jel 15:2).